Uniriv Kft.: Nem árban kell megnyerni a globális versenyt

Az Uniriv Kft. 1991-ben alakult olasz–magyar vegyesvállalatként, 2006 óta pedig teljes egészében magyar családi tulajdonban működik. A csepregi vállalkozás ma közel 100 főt foglalkoztat, két helyi telephelye mellett Erdélyben is rendelkezik gyártókapacitással. Évente mintegy félmilliárd kötőelemet gyártanak, 25 országba szállítanak, és ezzel Közép-Európa egyik legnagyobb szegecsgyártójává váltak.

A vállalkozás fejlődésének egyik meghatározó döntése az volt, amikor felismerték, hogy a standard húzószegecsek tömegtermelésében hosszú távon nehéz lesz versenyezni a távol-keleti gyártókkal. Ezért a 2000-es évektől az egyedi, magasabb hozzáadott értékű alkatrészek és az autóipari beszállítás felé fordultak. Ehhez azonban nem volt elég új termékeket fejleszteni. A beszállítói szerephez szigorúan szabályozott folyamatokra és autóipari minőségbiztosításra is szükség volt. A cég már korán megszerezte a ma IATF-ként ismert autóipari szabvány elődjét, ami megnyitotta az utat a multinacionális vállalatok beszállítói körébe.

Az Uniriv sikerének egyik kulcsa, hogy a lehető legtöbb technológiai folyamatot házon belül tartja. Saját szerszámgyártással, hőkezeléssel, válogató- és csomagolókapacitással rendelkeznek, gépeik pedig többféle termék gyártására is alkalmasak. Ez teszi lehetővé, hogy gyorsan reagáljanak az egyedi vevői igényekre. Az árverseny helyett tudatosan a magasabb hozzáadott értékre, a rugalmasságra, a közelségre és a magasabb szolgáltatási szintre építenek, olyan területekre, ahol egy európai KKV valódi előnyt tud teremteni a távol-keleti tömegtermeléssel szemben.

A technológiai beruházásokkal párhuzamosan saját munkaerő-utánpótlást is építettek. 2013-ban duális képzést indították el a helyi szakközépiskolával együttműködve, miközben a szerszámüzemet is folyamatosan fejlesztették, és új CNC-berendezéseket vásároltak. A technológiai fejlesztést kezdettől összekapcsolták a szakember-utánpótlással, hiszen a korszerű gépek csak akkor jelentenek valódi előrelépést, ha van, aki megfelelően tudja használni őket. Ennek a befektetésnek ma már kézzelfogható eredménye van, a jelenlegi munkatársak mintegy 28 százaléka a cég saját képzési rendszeréből került ki. Az osztrák határ közelsége miatt évekkel ezelőtt tudatosan úgy döntöttek, hogy akár a rövid távú nyereségesség rovására is jelentősen emelik a béreket. Céljuk az volt, hogy az osztrák keresetek 70–80 százalékát megközelítve már valódi alternatívát kínáljanak a helyben maradásra. A stratégia eredményeként Pócza Zsolt szerint mára közel nulla a fluktuáció és több 5–10–15, sőt 30 éve a vállalatnál dolgozó munkatársuk van.

A családi vállalkozásban közben fokozatosan zajlik a generációváltás is. Az alapító édesapa továbbra is részt vesz a stratégiai döntésekben és a felügyeletben, az operatív irányítás azonban egyre inkább a fiatalabb generáció kezébe került. Az új ötleteket közösen megvitatják, de az utódok valódi döntési lehetőséget is kapnak. Így nemcsak a felelősség kerül át fokozatosan, hanem az a szabadság is, amelyre az új generációnak szüksége van ahhoz, hogy a saját elképzeléseit megvalósítsa.

Egy magyar ipari KKV nem feltétlenül árban tudja megnyerni a globális versenyt. Az Uniriv is inkább arra épít, amiben saját adottságai miatt erős lehet, a speciális szakmai tudásra, a rugalmas gyártásra, a házon belül felhalmozott tapasztalatra és a saját szakember-utánpótlásra. Ehhez társul a vevőkkel kialakított szoros kapcsolat, ami lehetővé teszi, hogy gyorsabban és pontosabban reagáljanak az egyedi igényekre.